2016. január 29., péntek

Egy balesetes kobaktök javítása ínnal

Walahfrid von der Reichenau említi a lopótök termesztését Európában. Ezen kívül a néprajzi párhuzam megvan a mai napig a nomádoknál Ázsiában. Ezért használom én is, és nagyon jól működik, ténylegesen nem melegszik fel benne kánikulában sem a víz!

Viszont a messzi távolban jártam aképpen, hogy egy barátom a szokatlanul tikkasztó őszi napsütésben melege lévén kérlelt: "Adj innom barátom, szomjúhozom!"
Nem utasítottam vissza kérését, s bár csak "hitvány vízzel" kínálhattam meg, eképp nyújtottam felé tököm: "Ne!"
Ő viszont mivel ereje teljében lévő férfiként éli mindennapjait, ivás után erőből bényomta a fából faragott dugót. És mivel nem megfelelően készítettem el a kobaktököt (a felső rész levágása helyett, csak likat kellett volna  a tetejébe fúrnom) az megrepedt, mint kiadós karácsonyi lakoma után a jégeralsó.
Ezt kellett orvosolnom, hisz a tök se terem csak úgy a földből! (De igen!)
Ezt méhviasszal és marha ín segítségével hajtottam végre. Mindkettő használata általános a régebbi korokban.

Méhviasz beszerzésével próbálkozhatunk különböző villanyszerelési szakboltokban és méhtelepeken. Csak adni nem fognak. Így a méhésznél kötünk ki végül. Marha (illetve szarvas) ín előkészítését ez a korábbi cikk taglalja:
Az ín kikészítése

Először is csináltam egy vájatot a tök felszínén, amelyben fekszik majd a bandázs. Megjegyezném, hogy relatíve nehezebb volt faragni a tököt, mint gondoltam.
A repedést kitöltöttem olvadt méhviasszal. Jó bőven csorgattam, had töltse ki a hézagokat!



Majd ekkor egy darab ínt a számba véve rágtam. Amíg megkötött a viasz kb. fel is puhult, nyálkás lett az ín. (akkor jó ha kézzel megfogva kicsit ragadós) A tekerés előtt egy madzagból hurkot fektettem a vájatra. Körbe tekertem az ínt a vájatban. Kicsit csúszkált tekerés közben, igazítgatni kell. Majd a hurkon át dugtam az ín végét és az a hurkot meghúzva a bandázs alá került a vége. Így tartósabb.

Ezután hagytam, had száradjon ki a bandázs. Mikor megszáradt, viasszal leöntöttem a bandázst, és elkenegettem langyosabb állapotában. Kentem még a repedés belső oldalára is még ráadásnak.



A végeredmény megfelelő lett, nem folyik, nem csöpög. A bandázs nem csúszkál, a méhviasz is fixálja kicsit. Kipróbáltam, hogy én is jobban belenyomtam a dugót utólag: nem nyílt szét.

Így viszont már örömmel mutogathatjuk barátainknak, az immáron hibátlanul funkcionáló autentikus tökünket!

1 megjegyzés: