2015. október 30., péntek

Gyors megoldás kötözésre: a vessző korc (+videó)

Mikor építjük a vadon mélyén kicsi menedékünket (vagy szedjük a gallyakat stb.), felötlik a  gondolat  fejünkben: „Na de kötözni mi a nádirigóval fogom?” 
Mindeközben az asszony által sodort csepűmadzag meg gonoszan otthon csücsül egy sarokban… Elfelejtettük hasznos társként magunk mellé venni.
Nincs mit tenni: őseink, nagyapáink tudásához kell fordulnunk újra!

A természetben rengeteg kötözésre alkalmas anyagból válogathatunk. Legerősebb ezek közül a fűzvessző! Magukból a vesszőkből is sodorhatunk kötelet, de ez merevebb, az elkészítése sok időt és kemény markot kíván, valamint kisebb feladatokra alkalmatlannak bizonyul.  Ilyenkor korcvesszőt készíthetünk. Ezt használták régen pákászok és pásztorok, nádkunyhóik, nádtutajaik építéséhez. Viszont sok idős ember még most is használja, mikor a kukoricagórót, az íziket, a venyigét kötözi össze vele. Készítését én is nagyapámtól tanultam.

Menete a következő:



Választunk egy egyéves (elágazás nélküli) fűzvesszőcskét. Fajt nem írok, mert igazából sokféle fűz vesszője megfelelő. Viszont hogy melyik (és mikor) jó, egy kis gyakorlással, próbálgatással megtanulható. Egy idő után már messziről megmondja az ember, melyik fűz alkalmas korcnak és melyik nem. Mindenesetre, ami nem jó, arra közben úgyis rájövünk, mert törik, gyökken.
Először én megpuhítom a vesszőt kicsit, hogy hajoljon, ne törjön. Ez úgy történik, hogy a térdemen meghajlítva párszor áthúzgálom.

Ha ez kész, a vékonyabb végétől egy arasznyira megfogjuk a vesszőt egyik kezünkkel. Másik kezünkkel tekerjük a vessző vastagabb végét. Hogy hogyan, az a videóban látszik. A művelet eredményeképp a vessző lök egy hurkot.



A tekerést addig kell folytatni, míg többször rácsavarodik a vékonyabb végére a vastagabb (kicsit mint a kötélnél), addig, amíg a korcvessző összetekeredve megáll és nem bomlik ki.












Ha ez is kész, átdugjuk a kötözni kívánt kéve (vagy akármi, amit éppen kötözni kívánunk) alatt. A korc vastagabb szárát átdugjuk a hurkon (ha hegyes a vége, nyilván könnyebb). Előfordul, hogy segíteni kell kicsit: egy parányit széttekerhetjük a hurkot, hogy átférjen a vastag vége.



Ezután meghúzzuk a korcot. Ha nem bomlott ki, jól csináltuk. Ha nem lenne mindkét kezünk tele, megveregethetnénk a vállunkat. 
Újra elkezdjük tekerni a vastag végét, mint az előbb, ami közvetlenül az összehúzásnál hurokba ugrik. Így nem bomlik ki. A fennmaradó véget bedugjuk a korc alatt a kévébe és kész!















Itt látható mozgóképen is a művelet:








Lelet, leírás nincs róla, de egy olyan ősi tudásról van szó, ami gond nélkül használható nagyjából az őskortól. Ahogy szárad, nyilván lazul a kötés, de addig tökéletesen tart. Ha túrára megyünk, érdemes néhányat előre elkészíteni, amit tudunk magunkkal vinni. Onnantól olyan gyorsan lehet vele dolgozni, mint afféle „paraszt gyors-kötegelővel”. 
Ha van rá módunk, készítéséről azért érdemes megkérdezni az időseket is. Élőben könnyebben megérthető, nem beszélve arról, hogy nekik is jól esik, ha valaki érdeklődik régi viselt dolgaik felől. Így sok egyéb dolgot is tanulhatunk tőlük. Éltetjük tudásukat.

2015. október 28., szerda

Tűzgyújtás Kovával és Acéllal (+videó)

Amint már Balázs is említette a Tiszaparti építkzős című bejegyzésben, készítettünk egy videót a tűzgyújtásról, melynek eszközei a következőek voltak:
-Csiholó acél, mely magas széntartalmú acélból készült (10. század környéki Svéd lelet mintájára)
-Kovakő, de egy szimpla folyami kavics is megteszi, ha más nincs, csak ketté kell törni, hogy él    képződjön rajta.
- Gyékénybuzogány, hamulúgban főzve, majd szárítva.
-És végül de nem utolsó sorban, az éleszték, ennek legmegfelelőbb egy viszonylag száraz fűcsomó, faforgács.

 
Elengedhetetlen kellék még a gyújtós, amihez a nedves ködös időben, fák elszáradt ágain lelhetünk a legkönnyebben, mivel ezek kevésbé nedvesek, mint amik már lehullottak, ha az éleszték lángra kap, előbb a vékonyabb, szinte gyufaszál vastagságúakat kell rátenni először, majd sorban nagyobbakat, én így szoktam, van aki építkezik a gallyakból, s egy résen teszi be az égő élesztéket, én ezt a módszert annyira nem szeretem, de ki hogy érzi jónak :)

Még egy pár szó tűz keltő eszközök használatáról: a kőnek kell rendelkeznie éles résszel, ehhez ütjük hozzá az acél akképpen, hogy az szikrákat szórjon, s azok lehetőleg a kőre helyezett taplóba érkezzenek, vagy egy része, ezt érdemes gyakorolni mielőtt élesben lenne rá szükség, és még annyit. hogy sok sok tapló legyen nálunk, legyen az gomba, szenes vászon, vagy épp nádbuzogány, mert ha nedves az éleszték, akkor biz sok kell a parázsló taplóból, de most következzék a videó, kicsit hosszúra sikeredett ,mert nem volt olyan száraz az élesztékem, a videó szerkesztéshez meg nem értek.



2015. október 26., hétfő

Hátizsák Balázsnak 3.0

Lassan a hobbimmá fog válni a hátizsákok készítése. Illetve a hátizsákokat hordó eszközöké. A legújabb ilyen darab a tiszaparti út alatt készült. Elég egyszerű, az elkészítéshez egy baltát és egy íves vésőt használtam. Ezúttal vastagabb fűzfaágakból dolgoztam. Levágtam négy kényelmesebb darabot, kettőt a függőleges, kettőt a vízszintes rudaknak szánva. Ez után megnéztem, nagyjából milyen szélesen kell majd rögzítenem a két függőleges ágat ahhoz, hogy ne törje a hátam. Úgy döntöttem, hogy a két rúd közti táv kicsit nagyobb lesz a derekamnál. Ez után a jelölt helyeken megvéstem a vízszintesnek szánt ágakat, majd hozzákötöztem a függőlegeseket. Hogy masszívabban tartson a szerkezet, a rudakat keresztirányban is összekötöztem egy vastagabb kenderzsinórral. És ez után már csak a vállszíj hiányzott. Azt a szokásos módon követtem el, kötélből. Az eddigieknél vastagabb kenderkötelet használtam, de komolyabb terhelésnél még ez is tört. Így fog még később bőr váll-lap kerülni a szíjakra.
A szerkezet a teszt során kiválónak bizonyult, nem nyeklett meg, lehetett bátran pakolni rá, minden létező oldalról felfüggeszteni bármit. Elégedett vagyok vele, ráadásul pillanatok alatt meg lehet csinálni és tényleg szinte semmi nem kell hozzá. Akár a vésést is lehet finom baltázással csinálni.

Így készült:




Tiszaparti építkezős

Múlt hétvégén Danival és Ferivel sikerült kijutnunk a Tisza árterére és ott eltöltenünk egy hosszú hétvégét. Idilli volt a táj, kellemes az időjárás, csak a második reggelen kaptunk egy kiadós hideget és ködöt.
Amíg kint voltunk, építettünk egy kis menedéket, volt egy sikertelen kemencés kísérletünk, elkészült egy új hátizsákváz, gyakoroltuk a tűzgyújtást és a gyorskötözést és nyilván rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk. Ilyen tapasztalat volt például az, hogy mennyit jelent egy jó fejsze, mit kell vigyünk, mi felesleges, mire mennyi idő kell és így tovább. A későbbiekben ezeket a tapasztalatokat egyenként és részletesen fogjuk tárgyalni külön-külön bejegyzésekben, amik között például a már nagyon régen tervezett tűzgyújtós videó is helyet fog kapni. Igyekszünk nem nagyon elhúzni az egyes cikkek közötti időt.


2015. október 15., csütörtök

Hátizsák Zsófinak 1.0

Lassan eljött az ideje, hogy a feleségem is kapjon egy hátizsákot. Egy korábban készített, ám nagyon elméretezett tarisznyából indult el a dolog. Hozzávetőlegesen két óra elég is volt, hogy átalakuljon a tarisznya hátizsákká. Szükséges eszközök: kés, ár, hosszmérték, tű, fogó, kendercérna, kézi sodrású kenderkötél, bőr.
A korábbi vállpántot levettem, helyette két mogyoróágat rögzítettem, egyet alulra, egyet felülre előzőleg felvarrt bőr fülekre. Erre a két ágra került fel a kötél, ami a hátizsákpántot adja. A kötelet az alsó ágon rögzítettem, majd elvarrtam, hogy szorosabb legyen.
A korábbi tapasztalatokból kiindulva a kötél vállpántra tettem egy bőrt, ami meg kellene akadályozza, hogy nagyon vágjon a kötél.
Első ránézésre felmerülhet a kérdés, hogy mivel hosszában nincsen merevítő, ezért nem fog-e az alsó rész felcsúszni használat során. Kipróbáltam, ha van benne akár csak egy fél kiló súly is, nem.
Próba után jelentkezek a tapasztalatokkal.