Lándzsanyélnek valót indultam el keresni az erdőkbe. Sikerrel is jártam, sőt, egy baltanyélnek és egy gulyásbotnak való somot is hazavittem.
Mikor első alkalommal felvettem (Marosvásárhelyi Középkori Fesztivál), kicsinek bizonyult, de az első reggeli harmat megoldotta a problémámat. Szépen a lábamra alakult és most már egész kényelmes viseletté vált. Azóta már több ízben is használtam bemutatózás, vívás közben. S eleddig minden alkalmat bírt, semmi gond nem volt vele. A bocskorban lenvászon vagy gyapjú, posztó (XIII. századtól) kapcarongyot hordok. Ha nedvesebb az idő, szalmával, szénával bélelem legalább alulról, ez nagyban megnöveli a komfortot.
Na és itt rontottam el a túra napját: otthon hagytam a kapcát! És mivel így a meztelen lábamra voltam kénytelen felvenni, minden kis indás, szúrós növény a lábamat igyekezett "kivéreztetni". Ha nincs "tele" a bocskor, tehát lötyög, hézagok vannak stb., akkor minden kavics, tövis és törek a lábunk alatt, lábujjaink között köt ki. Kapcával ez nagyjából elképzelhetetlen. Sajnos ezen felül az egyik fűzőszíj is elszakadt, de ezt majd pótlom a későbbiekben.
Mindezeket leszámítva marhára kényelmes és praktikus viselet. Néha úgy érzem, ha tehetném, mindennap hordanám. Csak ajánlani tudom a sok cipő kiváltására a későbbi korokban is! A későbbiekben viszont, ha autentikus, ha nem, kap egy plusz ragasztott bőrtalpat, mert nagyon gyorsan kopik a sok kőnek, aszfaltnak köszönhetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése