Ennek a hótalpnak az alapja egy karikába hajtott fűzfaág volt. Eleinte el sem hittem, hogy így meg lehet hajlítani, de a tűz feletti melegítés és a lassú, fokozatos hajlítás csodákra képes. Na meg a fűz egyébként is szépen hajlik. Tehát karikába hajtottam, a végeit erősen összekötöztem, majd a megkötés helyétől jobb és bal felé is még jó pár centin lebandázsoltam, hogy biztosan fogjon.
Ez után jöttek a keresztpálcák. Erre a célra mogyoróágat választottam. Kettő-kettő párhuzamosan széltébe és hosszába is úgy, hogy használat közben a hátulsó a sarok előtt, az elülső pedig a lábujjak tövétől egy kicsit hátrébb legyen. Az ezekre merőleges pálcák pedig a lábfej két oldala mellett kell, hogy elfussanak.
A következő lépésben a lábfej alatt pálcák közül az elülsőhöz kellett valamilyen zsinór, amivel a lábamhoz tudom kötni a talpat. Erre a célra kenderzsinórt használtam fel. Megsodortam szorosra, félbehajtottam, így felpenderedett és az eredeti anyaghoz képest igen erős lett. Ezt egyszerűen saját magán áthúzva rögzítettem a pálcára egyet-egyet mindkét oldalra a lábfej mellé.
Így el is készültem, már csak a próba volt hátra.Hó híján sárral kísérleteztem és az volt a tapasztalat, hogy ha járok, akkor kevésbé süllyedek, mint simán csizmában.
A talpakat csak az első keresztlécnél rögzítettem a lábamra, így lépéskor nem hajlott meg az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése