Korábban készítettem egy nemez zsákot hátizsáknak, de nem igazán jött be, mivel a vállszíjat nem tudtam megfelelőre csinálni, az folyton nyúlt, rendre át kellett varrni és ez sok időt és energiát emésztett fel, ráadásul nem is lehetett mindig megcsinálni, így nem ritkán igen kényelmetlen volt a cipekedés.
Ennek a nemez zsáknak levettem a füleit és úgy döntöttem, hogy az őskorban már ismert és a középkorban még jócskán használt külső favázas hátizsákom alapja ez lesz. A vázat a legegyszerűbb és legelterjedtebb módon készítettem el, amihez többek között Ötzi zsákját is alapul vettem. Viszont szerkesztettem egy tálcát is az aljára, hogy a váz tetején kisebb legyen a terhelés.
Első lépésként tűz fölött megforrósítottam két mogyoróágat, amiknek az egyik végét meghajlítottam ívben és a két meghajtott véget jó arasznyi átfedéssel kenderzsinórral egymáshoz bandázsoltam. Ez lett a zsák vázának teteje. Ez után az egyenesen hagyott alsó részt kötöttem össze, hogy egy fix szélességet tartson a további munkánál. Következő lépésnek az alsó keresztágakat kötöztem fel, amelyek szintén mogyoróból készültek. Itt két ágat tettem egymás mellé, hiszen ez a rész felel a zsák tálcájának a megtartásáért csakúgy, mint a vállszíj alsó részének tartásáért. Felülre, ahová a zsákot lefedő bőr és a vállszíj felső rögzítése is került, szintén két vastagabb ágat kötöztem fel a váz alapjához. Ez után jött a tálca elkészítése. Az alsó keresztágakhoz két a zsákvázra merőleges ágat kötöztem fel igen szoros bandázzsal, hogy viszonylag mereven álljon. Ezt a két ágat a végükön és a közepükön is rögzítettem két keresztág felkötözésével. Ez után, hogy a későbbiekben felkerülő zsák súlya ne nyomja le a tálcát, a tálca alapját adó két ág végét a zsákváz felső keresztágának két végéhez kötöztem egy erősen megsodort kenderzsinórral.
Ez után következett a zsák rögzítése. Ehhez bőrből füleket varrtam a nemez zsákra és azoknál fogva kötöztem a zsákot a helyére. Végül pedig kenderkötélből elkészítettem a zsák pántját is.
A tapasztalatok viszont később néhány tévedésre is rávilágítottak. Így a vázat át kell szerkesszem vastagabb fából olyan módon, hogy az egyes ágak érintkezésénél meg kell faragjam az ágakat, hogy azok ne csúszhassanak el. Sajnos ugyanis a kendercérna idővel enged és nyúlik, így ha nincsen néha átkötözve a zsák, akkor veszíthet merevségéből, ami miatt az egyes rögzített darabok is elcsúszhatnak.
Másik részről a vállszíj is keskeny lett, vágott hosszú távon, valamint nyúlt is, így néhány naponta rövidebbre kellett vennem. E helyett a későbbiekben egy fonott kenderkötélből készült pántot fogok használni. Ez nyilván eleinte még jobban fog nyúlni, de ha bejáratom, talán később már kevésbé. Viszont biztosan kényelmesebb lesz az előzőnél.
És használat közben, egy pihenőnél:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése