Ha az ember A pontból B-be igyekszik (vagy nem is igyekszik) és ez a táv nem két perc, valami elemózsiát célszerű magával cipelni. Ha pedig A és B oly messze van egymástól, hogy a friss étket a "megbagzás" veszélye fenyegeti, érdemes tartósítani...
Erre rengeteg módszer volt használatban napjainkig. De a legnehezebb dolognak a hús tartósítása bizonyult, mivel gyakorlatilag könnyen romló fehérjetömkeleg magas víztartalommal. Kézenfekvő dolognak tűnt tehát a husi víztelenítése.
A steppe népei ősidők óta használják ezt a módszert, joggal feltételezhető tehát honfoglaló őseinknél is. (Sőt! A közelmúltig megmaradt a hús szárításának hagyománya pásztorainknál.)
Csinálták tőlünk nyugatabbra is, de nem olyan számottevő (inkább sózták), meg nyilván a steppén könnyebb is így tartósítani, mivel nehezebben vizesedik vissza a cucc.
Pásztoraink a húst (többnyire megmaradt pörkölt, amire a korunkból nem tudunk semmiféle említést) bőrön szétterítve, vagy nádból készült "hacurkán" (nád veszők egymás mellé fektetve egy fa kereten), vessző-szárítón így-úgy szárították. De a lényeg: folyamatos szárító meleg légmozgás (avagy szellő), meg hogy a légy ne szállja. Nyilván nyáridőben. Télen tűz közelében elképzelhető (pl a nemezsátor közepin).
Miért kecske? Többek közt mer' ez van itthon. :-) Bár írják, mondják hogy a vikingek csípték a disznóhúst szárítva, a magyarság elég kevés disznóhúst fogyasztott a X. században. Jó ötlet a marha, juh és a lóhús is.
No tehát. Vékony hosszúkás csíkokra vágtam a húst (minél vékonyabb annál jobb, ha egy kicsit hideg könnyebb vágni faterom útmutatása szerint), faggyúzás nélkül. Rácsra tettem, lelógattam, a lényeg hogy lehetőleg nagy felületen érje a meleg szellő, és ne érjenek össze a darabkák. Ha fektetjük érdemes egyszer megfordítani.
Napi kétszeri tüzelés mellett kb. 2 nap alatt kész van. Addig kell szárítani, míg törhető (vagy erősen szíjas) nem lesz.Tárolása lehetőleg száraz helyen vászonzsákban történik. A tömegvesztés jelentős volt: 2,5kg húsból lett kb. 80 dkg.
Egy fél kilót előtte besóztam külön tálban, hagytam egy éjszakán át állni majd utána szárítottam. Az eredmény kicsit másabb lett szerintem, gyorsabban száradt, a végén szét lehetett kéz közt morzsolni porrá.
Volt bátorságom a végén megkóstolni így nyersen. Hát mit mondjak, kifejezetten jó! Kalandozni biztos ezt vinném, mert könnyű és könnyen pakolható. Sajnos eltarthatósági próbát nem csináltam, legközelebb az is meglesz.
De hogy valójában, milyen volt alapanyagként, arról a fiúkat kell megkérdezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése