Ettől függetlenül készültünk hótalppal, mert akkor még hittünk a szerencsénkben. Én kettővel is. Ezek közül az egyiket szeretném bemutatni most. Gyakorlati tapasztalatot sajnos nem tudok hozzátenni, mivel az időjárás kibabrált velünk, de az elkészítését szívesen közreadom. Megjegyzem, sárban tudtam vele járni.
Első lépésként a talp testét érdemes elkészíteni. Én erre a célra mogyoróvesszőket használtam fel. Két vastagabbik végükön összekötöztem őket, majd finoman elkezdtem meghajlítani. Amikor már nagyon kezdett akadni a hajtás, tűz fölött az melegítettem és ilyenkor szinte 20 centinként haladva folytattam a hajlítást. Mikor végül összeért a két pálca vége, erősen kendermadzaggal összekötöztem őket. Ez után a csúcsos végtől elindulva egy zsinórral végigmentem a talp testén, néhány centinként egy hurkot kötve (egyszerű csomóval), amibe később a keresztzsinórozást fűztem. Mikor végeztem, került fel a két keresztpálca szintén mogyoróból egy erős bandázsolással. A két pálca között a táv a talpam méretének kb. kétharmada lett. Miután ez készen lett, az előkészített hurkokon átvezettem egy zsinórt, hogy egyfajta hálószerű módon töltse ki a hótalp testének belsejét. Ez után pedig már csak a lábravaló rögzítés eszköze hiányzott. Erre a célra kendercérnából sodortam két zsinórt és a keresztlécek közül az elsőre rögzítettem olyan módon, hogy saját magán húztam át. Így a lábamat csak az első keresztléchez rögzítve elkerülhető, hogy lábemeléskor a sarok elemelkedése túl sok feszültséget okozzon a fában.
Ha egyszer eljutunk a tesztelésig, megírom az eredményeket. A sárban jól viselkedett.
A munkamenet képekben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése