Csodakenőcs-recept

Korábban már volt szó arról, hogy mennyire fontos, hogy faggyú legyen nálunk a hosszabb utakon. Akkor említettem, hogy a faggyúval kapcsolatban egy végtelenül egyszerű receptet közre fogunk adni. Úgy volt, hogy ezt Gyuri írja meg majd, ám a hétvégén volt egy balesetem és egy kicsit megégettem a kezemet, így megcsináltam a kencét, ha meg már elkészült, akkor közre is adom.
Nemmásról van itt szó, mint a körömvirág-kenőcsről. Amit a faggyú nedvesítő, bőrápoló hatása és a körömvirág gyulladáscsökkentő hatása miatt bátran lehet használni égésre, sebekre, kidörzsölt testfelületekre, feltört lábra, vállra, de ajakírnak is.
Maga a recept pedig végtelenül egyszerű:
-kell faggyú
-kell körömvirág
-és össze kell keverni.

A tapasztalat az, hogy a feltört vállat egy éjszaka alatt használhatóvá varázsolja, a kidörzsölt combot úgyszintén. Az égéstől hólyagos kezem nem fáj, miután elkezd felszívódni a kenőcs, valamint gyorsabban is gyógyul.
Mivel jó esetben a gyulladásos betegségek miatt hosszabb utakra mindenki visz magával körömvirágot, illetve vízhatlanítás végett faggyút is, bárhol elkészíthető egyetlen perc alatt is.

Gyógy- és fűszernövények 1.0 (Kert)

Ahogy pár bejegyzéssel korábban írta Feri is ha "az ember A pontból B-be igyekszik (vagy nem is igyekszik) és ez a táv nem két perc, valami elemózsiát célszerű magával cipelni." Nem mindegy azonban, hogy mivel is fűszerezzük ezeket az ételeket, mert hát ugye az íz sem utolsó szempont valamint fűszernövényeink gyógyhatással is rendelkeznek, ami szintén hasznos lehet.

Mivel az ember elég rafinált teremtmény rájött pár ezer évvel ezelőtt, hogy ezeket nem csak hosszadalmas munkával gyűjtögetve, hanem bizony saját maga által termesztve is be lehet szerezni. A termesztéshez egy nagyon praktikus dolog a magas ágyás.
Elkészíteni sem nehéz, gyomtalanítani is egyszerűbb és ritkábban is kell, egyetlen hátránya kicsivel több locsolást igényel.

Első lépésként válasszunk egy nekünk tetsző földterületet amire a kívánt nagyságú kertet akarjuk megkreálni. Több növény nagyobb terület - az elv igen egyszerű. A vetőmagvak hátoldalán fellelhető a várható magasság, élettartam (egynyári, évelő), fényigény, vízigény, fényigény és ültetési idő ami igen jó támpontot ad. Mivel nem egy általunk ismeretlen Szomáliai domb lankáin akarunk kertészkedni valamilyen halvány elképzelésünk van a nap várható útjáról így be tudjuk tájolni a növényeket fényigény szerint, valamint az általános iskolában elsajátított tornasor elvét követve a nagyobb növényeket a naptól távolabb fogjuk elhelyezni, hogy ne árnyékolják a többieket. Kivételek persze mindig akadnak, például árnyékkedvelő növények.

Miután lelki szemeink előtt vagy a tervező asztalon felsejlettek a leendő kertünk víziói szerszámot is ragadhatunk. Egy kisebb talajegyengetés után a kívánt terület mentén karókat verünk le a földbe. Pontos méretekkel sajnos nem tudok szolgálni mivel itt a végtermék dönt. Jómagam 70 cm hosszú karókat vertem le cirka felükig és ezek közé született a vesszőfonat. A vesszőfonathoz mogyoró, szilva, madárcseresznye (Májusfa), fűz vesszőket használtam és kisebb megerősítéseket kapott madzaggal.

Miután kész ez a "keret" jöhet a beltartalom. Alsó rétegnek nem szükséges első osztályú humuszt raknunk tökéletes a talajegyengetésből megmaradt föld is, erre egy meszes vagy hamus réteg került fertőtlenítési célzattal majd jó minőségű kecske és tyúk ganés táptalaj.

Ha épp nem tart mindenki otthon jószágot tökéletes egy zsák virágföld is.

Ezután már csak magvaink elhintése marad hátra, amit már a kert felépítése előtti tervezési fázisban megálmodott szisztéma szerint kell csak a földbe dugdosnunk és várjunk.

Növények a teljesség igénye nélkül: fehér üröm, borsikafű, szurokfű, petrezselyem, tárkony, metélőhagyma

Hótalp 2.0 - a teszt

Mivel itthon nem nagyon volt értékelhető mennyiségű hó, kimondottan jól jött, hogy a Húsvétot Zakopane környékén töltöttem. Nem akarok most a szép tájról írni, viszont arról annál inkább, hogy a második hótalpat is felvittem egy tesztelésre.
A Tatra tetejében egy ötven centis hóban sikerült a próbakört lefutni és sajnos nem jó eredménnyel. A talp maga használható, az ötven centis hóban talán ha tizenöt centit süllyedtem, viszont sajnos a keresztpálcák túl vékonyak lettek, így mikor lépni akartam, elpattantak. Tehát ez a kör sikertelen volt, viszont erről szól a kísérletezés, hogy a vakvágányokon keresztül jussunk el a helyes megoldásig. Következő körben vastagabb fűzfaágakkal próbálkozom,mivel azok talán rugalmasabbak a mogyoróágaknál.
Ezt apróságok leszámítva viszont elégedett vagyok az eredménnyel. A következő pedig még jobb lesz.