Bőrök festése (házilagosan)

Témaként felvetődött egy összejövetelen a bőrök esetleges festése, mivel több korból ismert festett bőr a leletek között (pl. a moscsevaja balka-i kesztyűn piros pötty rátét található a bütykök környékén, de létezik a leletek között piros kecskebőr cipő is). A török hódoltság alatt nagy szerepet kapott az ún. "törökvörös" bőr. Barátaim mesélték, hogy még zöld (!) cipőleletre is akad példa (bár a lelőhelyet illetően sajnos nem szolgálhatok bővebb információkkal).

Cipő (Moscsevaja Balka)

Kesztyű (Moscsevaja Balka)

Nyilván joggal gondolja néhány életmód-rekonstruktőr (úgy hangzik mint valami OKJ-s szakma), hogy esetleg elkélne valami színes bőrike is, főleg, ha gazdagabb karaktert alakít az illető. Erre vonatkozó leírásról sajnos nem tudok. De, ahogy mondják: próbálkozni azt szabad. Így is tettem!

Elsőnek növényi cserzésű bőr - ami természeténél fogva barna - feketévé varázslásával próbálkoztam.
Abból indultam ki, hogy a bőr által a cserzés folyamán felvett tanninok vassal fekete komplex vegyületeket alkotnak. Mivel a növényi cserzett bőrök viszonylag jól tűrik a vizet, nem ütköztem komolyabb problémába.

Volt itthon vas-szulfát (vasgálic). Ezt vízben feloldottam, a bőrt belé helyeztem és láss csudát: kb. néhány másodperc múlva már fekete is volt. Egész terjedelmében! Vágás után belül is, mint kiderült. Vasgálic egyébként kapható a gazdaboltokban, de rozsdás szögből ecet segítségével is elkészíthető a vaspác.

Más a helyzet viszont a timsóval cserzett bőrökkel. Ez a bőrfajta autentikus pl. a X. századi magyaroknál, a leletek tanúsága szerint. Igen ellenálló, de egy nagy hiányossága van: a vizet nem bírja. Ezért szokták faggyúzni. Ha faggyas, akkor viszont nem veszi fel a festéket. Így maradt a kikészítés utáni közvetlen festés. Meglátjuk mi lesz alapon, egy kicsi, saját készítésű juhbőr darabon minden festők igáslovát: a diókopáncsot próbáltam ki először.

A kopáncsokat felfőztem és állni hagytam (sokáig, mivel ezt a levet már korábbi szövetfestéshez használtam 1x, csak meghagytam "Jólesz még a'!" alapon). Hidegen ázott benne 2 éjszakát, kicsit kiöblítettem, majd behoztam a lakásba száradni. Nem jó ha hirtelen szárad! Bekövetkezett az, amire számoltam: még egyszer ki kellett törni. Ez sikerült is többé-kevésbé, de a széleit már nehéz volt kitörni.

Egy szavam nem lehet, mert barna lett. Sőt, sokkal kevesebb festéket sikerült kiöblíteni belőle, jobban felvette azt, mint a szövetek vagy a gyapjú! Levágva széleit, érdekes dolgot tapasztaltam: belül olyan, mint az iparilag festett bőrök. Van benne egy fehér csík. Ha utólag faggyúval lekenem sötétebb színű lesz.


Összegezve sikeresnek könyveltem el a próbálkozásaimat. Jövőre más színek után nézek majd. A bodzát mindenképp ki szeretném próbálni. Esetleg még idén - ha belefér - a fagyalt.

Menedék építése az ártéren

Az előző túránk fő célja egy menedék felépítése és belakása volt. Ezt a létező legegyszerűbben, a környezet legkisebb károsodása mellett akartuk elkövetni, így külön kapóra jött az árterekre jellemző rengeteg kidőlt, partra vetett fa.
Az összes szerszám, amit az építkezéshez felhasználtunk, fejenként egy balta volt, viszont azt egész nap nem tettük le és kiemelten fontos volt a munka szempontjából, hogy könnyű, gyors, jól kezelhető fejszékről volt szó.
Első lépésben átértékeltük az eredeti terveinket és egy megdőlt, de élő fát választottunk ki a menedék alapjának a helyett, hogy önálló állványzatot építettünk volna. Ez után nem kevés vastagabb ágat vágtunk, amiket félkörben a megdőlt fának támasztottunk. Ezek közé vékony, hajlékony ágakat fűztünk vízszintesen, hogy legyen valami, ami megtartja a majd később ráhordott fedőréteget. Így elkészült egy nagyon egyszerű tetőszerkezet, amit aztán részben náddal, részben leveles fűzfaágakkal fedtünk be több centi vastagon. Egy esőnek így még nem állt volna ellen, de a hajnali párát már nem engedte be és ami még fontosabb, kicsit megfogta a meleget, ami a menedék nyitott oldala felől rakott tűzből áradt.
Ez után már csak a fekhelyet kellett kialakítani. Mivel nulla fok körüli hőmérsékletre számítottunk, ezt nem lehetett félvállról venni. Vékony, leveles fűzfaágak komoly halmát hordtuk össze magunk alá. Ha tovább maradunk, frissíteni kellett volna, de így a két napra ez elég volt. Persze éjjel egy takarót magunk alá terítettünk még.

A történet képekben:

1, a megdőlt fa a vastag, tetőszerkezetnek való ágakkal:

2, a vékony ágak befűzve, amik végül magát a fedőanyagot tartják:

3, az első néhány halom takaróanyag a helyén van:

4, a kész menedék a fekhellyel együtt, belakva:

Egy elmaradt bejegyzés: tejszárítás 1.3

Szeptember elején kezdtem el a tejszárítással kapcsolatos bejegyzésemet. Azóta sok minden történt, eleinte csak időm nem volt folytatni a sorozatot, később aztán el is feledtem. De most bepótolom.

Tehát még a fentieken túl száradt a tej három napot. Addigra kemény, de porladós, zsíros darabokká vált. Ezt próbáltuk meg meleg vízben elkeverni, feloldani, de a végeredmény egy szemcsés, vizes egyveleg lett, nem keveredett el rendesen. Tehát vagy valamit rosszul csináltunk, vagy ennek ilyennek kell lennie. Nekem gyanúsabb az előbbi.
Ettől függetlenül nem volt kellemetlen az íze a tejdarabkáknak, viszont kimondottan savanyúak voltak, így végül egy középkori főzőversenyen használtuk el, a ragu mellé lehetett csipegetni belőle.