Tejszárítás 1.2

Eljött a harmadik nap. Este eléggé lehűlt a levegő és kiadós esőt is kaptunk, így ma nem tudtam annyi időn át szárítani, mint akartam. Ettől függetlenül elégedett vagyok. Mára a tej már egészen sűrű lett, a vékonyabb darabok már nem csak elgörbültek, hanem törtek is. És szépen sárgul is. Még egy-két nap és szerintem készen is lesz. Közben Türk Feri megállapította, hogy a fokozódó savanyúság nem a romlás jele, hanem a víz eltávozásának, így nem aggódok. Főleg ha rendeltetésszerűen használjuk és nomád kóla lesz belőle (kis tejpor vízzel felöntve, alaposan összekeverve). Reményeim szerint holnap ki is próbálom.

Ma estére így nézett ki:

Tejszárítás 1.1

A tejet második napja szárítom az előzőekben már leírt módon. Szándékomban áll végig vezetni az egész folyamatot itt, teljesen addig, amíg fogyasztható nem lesz a szárított tej.
A második nap végére a vászon szélein megsárgult és porhanyóssá vált a tej. A belsőbb részeken ezzel szemben szintén keményedett, de csak annyit, hogy mint a szikes föld, berepedezett, illetve mikor a vásznat megmozgattam alatta, mintha lemezek lennének, úgy váltak fel az egyes darabok.
A belő részek íze még mindig őrzi az aludttej ízét, bár kicsit savanyúbb. A külső, sárgult részek íze viszont kimondottan savanyú. Végül arra jutottam, hogy ez tényleg kiváló frissítő ital lehet a savanyúsága miatt, akár a limonádé.

Így nézett ki:

Tejszárítás 1.0

Jövő hét végére hivatalos vagyok Lengyelországba egy nemzetközi középkori főzőversenyre. Minden nép a maga konyháját viszi, így igyekszünk mi is a nomád konyhát kellően előkészíteni. Több fogásos étel lesz, amire igyekszem majd később kitérni. Ám van egy fontos dolog, amit feljegyeztek elődeinkről, s amiről ez a cikk is szólni kíván. Ez pedig a szárított tej, amiből víz hozzáadásával üdítő készül. A mostani hőség tökéletes ahhoz, hogy kipróbáljam, mi is ez és hogyan működik. Jó pár héttel ezelőtt sikerült egy kis friss tehéntejhez jutnom. Eredetileg aludttejet akartam csinálni belőle, de sajnos elég kevés lett és a föl sem volt túl sok. Ráadásul nagyon lassan alakult át. Annyira, hogy ilyen sokat még tejre nem vártam. Melegben 10 nap kellett a sikerhez. Végül arra jutottam, hogy nem öntöm külön az egyes részeit, csak a savó nagyját öntöm le és kipróbálom, hogyan lehet szárítani és milyen lesz a végeredmény. Elöljáróban annyit, hogy a hasmenés majdnem garantált.
De akkor kezdjük a legelejéről. Először is a zsíros (és minél zsírosabb,annál jobb) tejet bele kell önteni egy edénybe és lezárni, majd árnyékos helyen békén hagyni. Ha a tetején egy sűrűbb réteg kezd képződni, akkor alakul, az már tejföl. Ezt a tejfölt, illetve az edényalján megülő még sűrűbb aludttejet öntöttem ki egy tiszta vászonra és ezen szárítom az egész kulimászt. Hogy biztosra menjek és se a hangyák, se a macskák, se a kutya ne dézsmáljon bele, elemeltem a földtől a vásznat,mégpedig úgy, hogy három gerelyt döftem a földbe és azok felső végéhez kötöttem a vásznat. Így egy kis mélyedés is alakult a vászonban, ami a kezdeti hígabb anyagunkat ne engedi kifolyt a vászonról.
Szárításra csak a legmelegebb időt használom ki, körülbelül 11-17 óra között teszem a tűző napra az aludttejet. Néha kicsit megforgatom. Először a savó maradéka csöpög ki, aztán szépen lassan egyre szilárdabb lesz. Az első nap végére már egészen krémes, berepedezett felszíne volt.
A szárítási időn túl az egész miskulancia vásznastul-mindenestül visszakerül az eredeti edénybe.
Az első nap végére a látható száradáson kívül egy kis savanyodást vettem észre. Ettől függetlenül nem sokat veszített az aludttej-ízből.

Íme a kezdet:

Hátizsák Balázsnak 2.0 - avagy ha nincs ló...

Ennél egyszerűbb zsákvázat még nem láttam. Ráadásul ezt a fajtát sokan feltételezik, hogy a legkorábbi időktől használhatják. Minden esetre az érett középkorból akadnak rá az első források, amik már biztosak.
Az elkészítése sem szakértelmet, sem különösebb időt nem igényel és már csak ezért is megéri egyszer kipróbálni.
Mi is kell hozzá? Egy darab villás ág, aminek a villái nem különösebben girbegurbák. Kell még egy fejsze, vagy fűrész, valamint egy vászoncsík (én a sálamat/turbánomat használtam fel, hogy kipróbáljam, milyen hamar lehet szükséghelyzetben egy használható zsákot összerakni), valamint egy kevés zsinór, amit ez esetben kézzel sodort kenderrel oldottam meg. Ezt általában szoktam is magamnál hordani.

Az ágat néhány mozdulattal megfelelő méretűre kellett alakítanom. Ez most a próbához úgy nézett ki, hogy a villák összefutása került kb. a vállam tetejéhez, az ágvég a tarkómhoz, a villák végei a csípőmhöz. És rákötöttem a sálat vállpántnak. Ami jobb a kötélnél, mert kevésbé mozdul el, valamint nem is vág annyira.
Ezzel kész is a szállítóeszköz. Első próbára egy zsineggel néhány feltekert nemeztakarót tettem fel rá. Viszont ez nem volt elég súly, így később kicseréltem a nemezzsákomra. Ez a csere pár perc alatt megvolt. A zsákba téglákat tettem, hogy imitáljam egy túrához szükséges felszerelés súlyát. És a tapasztalat nagyon kellemes volt, mivel a súly szépen a hátamra/vállamra feküdt, az ág nem nyomott, egy igen jól használható eszközt kaptam. Amire érdemes figyelni, hogy a felrögzített zsák elejét jó, ha a váz tetejéhez is rögzítjük, egyébként a súlytól lebukhat a váz alá, ami kényelmetlen lehet. De ezt a kérdést egy másfél méteres zsineggel könnyű megoldani.
A zsák kezelése is egyszerű, akár csak a vázra rögzítjük a holminkat, mint az első esetben, akár hordozót teszünk a vázra. Pillanatok alatt ki- és be lehet csomagolni bármit.

Csodakenőcs-recept

Korábban már volt szó arról, hogy mennyire fontos, hogy faggyú legyen nálunk a hosszabb utakon. Akkor említettem, hogy a faggyúval kapcsolatban egy végtelenül egyszerű receptet közre fogunk adni. Úgy volt, hogy ezt Gyuri írja meg majd, ám a hétvégén volt egy balesetem és egy kicsit megégettem a kezemet, így megcsináltam a kencét, ha meg már elkészült, akkor közre is adom.
Nemmásról van itt szó, mint a körömvirág-kenőcsről. Amit a faggyú nedvesítő, bőrápoló hatása és a körömvirág gyulladáscsökkentő hatása miatt bátran lehet használni égésre, sebekre, kidörzsölt testfelületekre, feltört lábra, vállra, de ajakírnak is.
Maga a recept pedig végtelenül egyszerű:
-kell faggyú
-kell körömvirág
-és össze kell keverni.

A tapasztalat az, hogy a feltört vállat egy éjszaka alatt használhatóvá varázsolja, a kidörzsölt combot úgyszintén. Az égéstől hólyagos kezem nem fáj, miután elkezd felszívódni a kenőcs, valamint gyorsabban is gyógyul.
Mivel jó esetben a gyulladásos betegségek miatt hosszabb utakra mindenki visz magával körömvirágot, illetve vízhatlanítás végett faggyút is, bárhol elkészíthető egyetlen perc alatt is.

Gyógy- és fűszernövények 1.0 (Kert)

Ahogy pár bejegyzéssel korábban írta Feri is ha "az ember A pontból B-be igyekszik (vagy nem is igyekszik) és ez a táv nem két perc, valami elemózsiát célszerű magával cipelni." Nem mindegy azonban, hogy mivel is fűszerezzük ezeket az ételeket, mert hát ugye az íz sem utolsó szempont valamint fűszernövényeink gyógyhatással is rendelkeznek, ami szintén hasznos lehet.

Mivel az ember elég rafinált teremtmény rájött pár ezer évvel ezelőtt, hogy ezeket nem csak hosszadalmas munkával gyűjtögetve, hanem bizony saját maga által termesztve is be lehet szerezni. A termesztéshez egy nagyon praktikus dolog a magas ágyás.
Elkészíteni sem nehéz, gyomtalanítani is egyszerűbb és ritkábban is kell, egyetlen hátránya kicsivel több locsolást igényel.

Első lépésként válasszunk egy nekünk tetsző földterületet amire a kívánt nagyságú kertet akarjuk megkreálni. Több növény nagyobb terület - az elv igen egyszerű. A vetőmagvak hátoldalán fellelhető a várható magasság, élettartam (egynyári, évelő), fényigény, vízigény, fényigény és ültetési idő ami igen jó támpontot ad. Mivel nem egy általunk ismeretlen Szomáliai domb lankáin akarunk kertészkedni valamilyen halvány elképzelésünk van a nap várható útjáról így be tudjuk tájolni a növényeket fényigény szerint, valamint az általános iskolában elsajátított tornasor elvét követve a nagyobb növényeket a naptól távolabb fogjuk elhelyezni, hogy ne árnyékolják a többieket. Kivételek persze mindig akadnak, például árnyékkedvelő növények.

Miután lelki szemeink előtt vagy a tervező asztalon felsejlettek a leendő kertünk víziói szerszámot is ragadhatunk. Egy kisebb talajegyengetés után a kívánt terület mentén karókat verünk le a földbe. Pontos méretekkel sajnos nem tudok szolgálni mivel itt a végtermék dönt. Jómagam 70 cm hosszú karókat vertem le cirka felükig és ezek közé született a vesszőfonat. A vesszőfonathoz mogyoró, szilva, madárcseresznye (Májusfa), fűz vesszőket használtam és kisebb megerősítéseket kapott madzaggal.

Miután kész ez a "keret" jöhet a beltartalom. Alsó rétegnek nem szükséges első osztályú humuszt raknunk tökéletes a talajegyengetésből megmaradt föld is, erre egy meszes vagy hamus réteg került fertőtlenítési célzattal majd jó minőségű kecske és tyúk ganés táptalaj.

Ha épp nem tart mindenki otthon jószágot tökéletes egy zsák virágföld is.

Ezután már csak magvaink elhintése marad hátra, amit már a kert felépítése előtti tervezési fázisban megálmodott szisztéma szerint kell csak a földbe dugdosnunk és várjunk.

Növények a teljesség igénye nélkül: fehér üröm, borsikafű, szurokfű, petrezselyem, tárkony, metélőhagyma

Hótalp 2.0 - a teszt

Mivel itthon nem nagyon volt értékelhető mennyiségű hó, kimondottan jól jött, hogy a Húsvétot Zakopane környékén töltöttem. Nem akarok most a szép tájról írni, viszont arról annál inkább, hogy a második hótalpat is felvittem egy tesztelésre.
A Tatra tetejében egy ötven centis hóban sikerült a próbakört lefutni és sajnos nem jó eredménnyel. A talp maga használható, az ötven centis hóban talán ha tizenöt centit süllyedtem, viszont sajnos a keresztpálcák túl vékonyak lettek, így mikor lépni akartam, elpattantak. Tehát ez a kör sikertelen volt, viszont erről szól a kísérletezés, hogy a vakvágányokon keresztül jussunk el a helyes megoldásig. Következő körben vastagabb fűzfaágakkal próbálkozom,mivel azok talán rugalmasabbak a mogyoróágaknál.
Ezt apróságok leszámítva viszont elégedett vagyok az eredménnyel. A következő pedig még jobb lesz.