Nyírfakéreg késtok

Talán nem kell hangsúlyozni, hogy mennyire fontos eszköz a kés, kezdve az étkezéstől egészen a munkáig az élet majdnem minden területén. Viszont ugyanilyen fontos a kés tokja is, ami védi a kést a nedvességtől, kosztól, illetve a felszerelést a késtől, valamint ami lehetővé teszi, hogy a kést kézhez közel tartsuk. Késtok számtalan dologból készíthető, ahogyan történelmi példáink is igen sok féle megoldást és alapanyagot vonultatnak fel. Én ezúttal alapanyagnak a nyírfa kérgét választottam, amit könnyűszerrel lehánthatunk egy késsel a kidőlt fáról. Még tavaly egy litván barátomtól kaptam a saját kérgemet, illetve néhány tippet, amik mentén elindultam, hogy megvalósítsam ezt a tervet.
Először is a kérget beáztattam három és fél hétre hideg vízbe. Utóbb kiderült, hogy van egy gyorsabb, a vadonhoz inkább alkalmazkodó megoldás is, amikor egyszerűen csak forró vízben áztatjuk néhány órát a kérget. Megjegyzem, az áztatás után én egy fél órát kellett, hogy forró vízben tartsam a kívánt eredmény eléréséhez. Az ázástól és a forró víztől a kéreg megpuhult, felpöndörödött. Előzőleg kivágtam belőle a két kellő darabot:egy palástot, ami körbeér a késen és az él felől össze tudom ragasztani/varrni, valamint egy az él formáját követő úgynevezett élvédőnek való darabot, ami az utólagos varrást hivatott a kés élétől megvédeni.
A palást anyagát még vizesen és forrón feszesen ráhajtottam a késre és két helyen erősen leszorítottam, a markolattal párhuzamosan, illetve a penge egész felületén. Itt a puha kéreg ugyanúgy viselkedett, mint a vizes bőr, szinte gyúrmázható volt. Ezt az egészet megszárítottam, majd csontenyvvel összeragasztottam úgy, hogy az élrészhez betoldottam az élvédő darabot is. Az enyv nagyjából 16 órát száradt ugyanúgy leszorítva, mint a kéreg szárításakor. Ez után szúróárral a kés vonala mentén végiglyukasztottam a tokot, majd vastag lencérnával feszesen végigvarrtam, legvégül pedig vastagon bedörzsöltem az egészet viasszal és ezután került rá az akasztó, esetünkben egy bőrszíj.
A segédletem: http://knives.com.ua/view_art.php?art=63

Ez lett a végeredmény:

A tok a kést elég passzosan tartja. Száradás után szépen visszakeményedett az eredeti keménységre, de az új formájával.

Ennek a toknak a történelmi háttere nem konkrét lelet. A nyírfa kérgét viszont Finnországtól Kínáig használták már jó ezer évvel ezelőtt is, sőt, sok helyen tőlünk Északra és Északkeletre használják mai napig is. Hogy mást ne említsek, 1000 és 1400 közötti időszakból több ezer, nyírfakéregre írt levél maradt meg Novgorodban és környékén. Link itt.
Ezen felül azt is tudjuk, hogy fakérget a honfoglalás korában is használta a magyarság, a fa tegezek külső borítása nem egyszer kéregből volt megoldva.
A tok formáját a praktikus gondolkodás határozta meg, miszerint a penge gerincén a legegyszerűbb megtörni a palástot és ennek megfelelően az él felőli oldalon a leginkább célszerű varrni.

Téli öltözet, nomádosan - deréktól lefelé

Újabb január, újabb túra. Az elmúlt évben sokat alakult a képem a nomád viseletről, aminek köszönhetően igyekszem a gyapjúszőtt anyagokat száműzni a viseletemből. Így viszont nagyon komoly kérdés merült fel, mégpedig, hogy miként oldjam meg, hogy akár komoly hidegekben ne fázzak.
2015 végét ennek a kérdésnek a derék alá vonatkozó részével töltöttem el és részleges leletek, analógiák és egész leletek, valamint ábrázolások felhasználásával készült el a következő konstrukció:
-lenvászon alsónadrág, a tetején egy külön zsinórral megkötve, amire a berhe felső részét visszahajtom, illetve amit a viselet többi elemének rögzítéséhez használok. Kaukázusi berhe alapján készült.
-növényi festésű (kék: fagyal, barna: tölgylevél) lenvászon harisnya, felső részénél a derékzsinórhoz kötve. Moscsevaja-balkai brokát és vászon lábszár alapján készült.
-nemez lábszár, ami a vászonhoz hasonlóan az egész lábfejet takarja, illetve combközépen felül ér. Mongol nemez lábszár töredékből elindulva moscsevaja-balkai brokát és vászon lábszár szabására készült. Bővebben: Nemezvilág )
-csizma.

Így néz ki szépen sorban felvéve:

A berhe és a vászon lábszár közé jó eséllyel be tudok még szuszakolni egy vászon nadrágot is, biztos, ami biztos. Felvenni és levenni viszont nem a legegyszerűbb dolog.

Egy varrós zsák bemutatása

Bármilyen egy naposnál hosszabb útra is megy valaki, alapvetően szükséges, hogy legyen nála egy kis csomag, amiben a varráshoz, foltozáshoz való holmik vannak. Most a sajátomat mutatom be, viszont most az elkészítést nem, csak a kész darabokat, amiket erősen tudok javasolni, hogy vigyen magával egy csapatból legalább egy ember. Az egyes tárgyak elkészítését későbbi bejegyzésekben igyekszünk majd taglalni.

Magát a táskát növénnyel festett nemezből készítettem, lencérnával domborítottam a mintáját és a gombja is saját készítésű agyaggomb. Maga a táskaforma a tarsolyok formavilágát követi
Talán a legfontosabb egykönnyen kezelhető zsákon, vagy tarisznyán kívül, amiben a varrókészletet tartjuk a tű. Az én esetemben egy vastű és egy csonttű van a készletemben egy csont tűtartóban. Ilyen csont- és vastűket a korai középkorban általánosan használtak. Nincs is nagy variációs lehetőség ezekre. Ehhez két különféle cérnát szoktam vinni, fekete és fehér lencérnákat, amiket a legegyszerűbb módon egy vékony pálcára tekerek fel.
A tűtartó vége egyébként bogozóként is használható.
A varrás másik elengedhetetlen kelléke a szúróár. Ha esetleg bőrt kell varrni, csizmát foltozni, akkor igen praktikus, lényegében elengedhetetlen darab. A szúróárak használata szintén elterjedt volt a x. század Európájában.
Szintén jól tud jönni a bőrvarráshoz, foltok szabásához a pici kés és a kovácsolt olló is. Az olló formája évszázadokon keresztül olyan volt, mint amilyen a felszerelésemben is van. Ez a legegyszerűbb ollóforma, amit a mai napig is meg lehet figyelni a birkanyírók körében.
Egy maréknyi kenderzsinór ezerféle módon felhasználható. A hátizsákhoz, a hótalphoz is ilyet használtam fel, de a zsákomra a bőrt is ilyen kenderzsinórral varrtam fel. De ha valami fel kell valahová kötni, a kenderzsinórból megsodort vastagabb zsinór legalább 40-50 kg-ot megbír. Szükség esetén hálónak is megfelelő.
Ami még a zsákomban van és elengedhetetlen, az a faggyús erszényem. Ez szarvasbőrből készült, amibe egyszerűen belepakoltam a faggyút. A várakozással ellentétben nem engedi át a zsírt a bőrt, így ez a megoldás igen használhatónak bizonyult. A faggyú pedig a lábbelik és esetleg a textilek vízhatlanításán túl a cérnák átkenéséig mindenre jó. Még fontosabb, ha figyelembe vesszük azt is, hogy száraz bőrre a legjobb anyag. A szélben kiszáradt ajkak ugyanúgy kenhetőek vele, mint a ruha által kidörzsölt testtájak. Mi ezt kevertük össze gyógynövénnyel és azzal kenegettük a feltört vállunkat és lábunkat is.Erről majd később.

Mikor januárban útra keltünk, ez volt talán az egész varrós holmink és nem volt olyan akadály, amihez ne lett volna benne eszköz.
Amit még javaslok a fent felsoroltakon felül, hogy kisebb-nagyobb bőr- és textildarabokat is érdemes elrakni arra az esetre, ha esetleg foltozni kell valamit (zsákot, csizmát, nadrágot). Esetleg e mellé még egy darabka viasz is elfér szintén a vízhatlanítás okán.

Néhány régészeti példa a felszerelésben látható darabokra:
Bogozó Kistokajból:
https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/nyilvanos/katalogus/ferfi-viseletek/tabori-felszerelesek/tabori-kiegeszitok/szerszamok/bogozo-kistokaj
Szúróár Yorkból:
https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/nyilvanos/katalogus/ferfi-viseletek/tabori-felszerelesek/tabori-kiegeszitok/szerszamok/ar-jorvik-york
Olló Stenkumla városából:
https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/nyilvanos/katalogus/ferfi-viseletek/noi-viseletek/kiegeszitok/kiegeszitok/ollok/ollo-stenkumla
Csont tű Björkőből:
https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/nyilvanos/katalogus/ferfi-viseletek/noi-viseletek/kiegeszitok/kiegeszitok/tutartok/csont-tu-birka

Ezek a leletek alapján általánosan elterjedt eszközök lehettek, így talán joggal feltételezhetem, hogy a x. század Kárpát-Medencéjében is effélék lehettek használatban.